Prológia

     Az iskola falai nyomasztóan hatnak minden egyes diákra. Nem volt ez másképp sem Niki, sem Nia esetében. Habár mindketten Kovácsok, a lányok nem testvérek, viszont nagyon jó barátnők. Semmire se számítottak különösebben, egy átlagos hétfőnek indult. Átlagosan vették ki szekrényeikből a könyvet az első órára, átlagosan ültek le egymás mellé, átlagosan csináltak mindent.

     Stressz, és izgalom. Így tudjuk a legjobban jellemezni a végzős éveket. Mi lesz velünk az érettségi után? Ki merre megy? Találkozunk-e még valaha? Milliónyi kérdés, és csupán pár választ találunk rájuk. Nia idegesen dobogott lábával, míg Niki a tollát csattogtatta. Az osztályfőnökük végül megszólalt a meglepetéssel kapcsolatban.

  - Tudom, hogy legtöbben közületek külföldre vágynak, külföldre akarnak menni dolgozni. Most kaptunk egy lehetőséget az igazgatótól - mosolygott az osztályra.

  - Ó igen, ez az! Tudtam, hogy egy nap el fog jönni ez az alkalom. Vajon mikor megyünk? Hova megyünk? Egyáltalán megyünk mi tovább, mint Ausztria? - gondolkozott Nia magában.

  - Antónia kérlek, ne rágd a szád. Nincs okod idegesnek lenni - mosolygott a nő tanítványára. Nia egy aprót bólintott, majd arcára mosoly ült ki. - Az úti célunk nem más, mint London! Belekóstolhatnak egy átlagos londoni hétbe, elvegyülhetnek az emberek között, érdeklődhetnek munkák után, de azért persze csak óvatosan - ült fel a tanári asztalra a harmincas éveiben járó nő. - Megelőzöm a kérdéslavinát, és beszélek még pár szót, aztán mehettek ebédelni. Londonba január utolsó heteiben megyünk. Számítsatok a hideg időjárásra, és arra, hogy kint bizony minden drágább, mint itt, Magyarországon. Repülővel fogunk utazni, nem szeretnék a kiruccanáson drogot, kábítószert, alkoholt és cigit meglátni. Ne hozzunk szégyent az iskolánkra lehetőleg. Takarodó idő lesz kiszabva, senkit nem szeretnék rajtakapni egy éjszakai túrához öltözve kiosonni. Egyéb kérdés?-nézett végig az osztályon.

  - Tanárnő! Nekem lenne egy baromira fontos kérdésem - emelte fel kezét Tamás. - Pontosan mik tartoznak a tiltott "gyümölcsök" közé? Don Pedro? Egy kis marihónalja? Ha magának is adunk belőle megúszhatjuk a szituációt? - próbálkozott be Tomi egy elég hihetetlen módon.
  - Nos drága Tomi, én aztán nem tudom, hogy ezeket hogy gondoltad, de ha rajtakaplak, akkor annak szülői tanácskozás lesz a vége. Utolsó félévben kell ez neked? - nevetett fel az osztályfőnökük.
  - Igaza van, nem kell ám. Viszont, ha mégis és ha megkínáljuk...
  - TAMÁS!!!! - mordult rá az egész osztály.
  - Jó, már befogtam! - hitetlenkedett, majd tovább folytatta a füzete firkálását.
  - Helyes, más egyéb kérdés van? - tekintett körbe a tanárnő a diákokon. - Akkor nincs, remek! - csapta össze kezeit, majd kisietett a teremből.

Az osztályfőnökük mindig is fiatalos volt, és erre meg is volt az oka. Gyönyörű, karcsú, harminc éves nő volt Tímea tanárnő. Nia vigyorral az arcán fordult barátnője felé, aki szintúgy nézett rá. Igen, tudták, hogy ez a lehetőség nem visszatérő. Azt is tudták, hogy meg kell vívni szüleikkel a harcot, hogy kijussanak, de úgy gondolták megéri. Ilyen ez a végzős év a gimnáziumban. A lányok, akik hamarosan nővé avanzsálnak teli vannak energiával és tett vággyal az álmaikért. Nem is rossz, ugye? A két barátnő pedig pont ilyen volt, el akarták érni az álmukat.